Bojár Iván az igazságért

Egy apa küzdelme a gyermekéért

A KISLÁNYOM ÁLLAPOTVÁLTOZÁSA

2014. szeptember 12. 18:43 - father4justice2014

- tanúvallomások, szakértői észrevételek -

Az elmúlt hetek és hónapok során mind többet hallani, illetve a volt élettársam által tudatosan, vagy öntudatlanul nyomás alatt lévő kislányomat “kezelő”, (általam soha, kizárólag az anya által megbízott) pszichológusok jelentéseiben olvasni arról, hogy A kislányomon az idő előrehaladtával a traumatizáltságnak mind több és több jelét tapasztalni. Annak érdekében, hogy e traumatizációs szimptómák eredetét és okát megértsük és feltárjuk, szükséges az elmúlt közel két év egyes pillanatainak a rögzítése. Ezek nyomon követésével nyilvánvalóvá válik, hogy a kislányomat nem külső tényezők, mindenekelőtt nem én, vagy a velem szembeni rágalomban megfogalmazott sosem volt abúzus traumatizálja, hanem az anyukája, aki immáron több mint hatszáz napja totális megszállás alatt tartja őt: bűntudatérzetet generáló rágalmakba vonja be és súlyos belső magányra szorító lojalitáscsapdába kényszeríti.

Bármi ugyanis a helyzet ma, bármit is állapítanak meg bő másfél év után az úgynevezett pszichológusok, ha az egykori tanúvallomások, videofelvételek, rajzok alapján elkészítjük annak az utolsó pillanatnak, akár utolsó napoknak a kimerevített képét (2013. január 5., 17.30h), amikor a kislányom és én életünkben utoljára még a megszokott szeretetben, harmóniában, egyáltalán négyszemközt lehettünk, úgy nyilvánvalóvá válik, hogy a kislányom akkori állapota és a mostani közötti változás azóta következett be. A volt élettársam ugyanis a gyermeke elemi érdekeit módszeresen, többszöri szakszerű figyelmeztetés ellenére is megsértve nem vitte őt óvodába, nem hagyta, hogy találkozzon az apukájával, barátaival, nagymamájával, rokonaival, a kislányomat egyszerűen kitépte az otthonából, szobácskájából és szisztematikusan elidegenítette attól az élettől, ami ötéves koráig a mindennapjainak keretét alkotta. Felszámolta az ünnepeit, a karácsonyt, a szülinapokat, a többi rokon megünneplésének élményét, család-tudatot erősítő szokásait.

Több mint húsz ember észrevételei, megfigyelései, véleménye sorakoznak itt. Néhányé abból a közel ötven ismerősünk, egykori közös barátunk közül, akik a gyermekelhelyezési tárgyalásra nyújtottak be írásos tanúvallomást, valamint az ügyünkben szakértőnek felkért pszichológusi végzettségű személyek közül, kiknek csak utóbb, egy már módosult helyzetben, utólagosan volt feladatuk értelmezni egy korábbi, általuk természetesen közvetlenül nem ismert állapotot, a családi viszonyainkban megváltozott helyzet okait, a változást okozó szereplők tetteit, motivációit. Olyan szakértő megállapításai is megjelennek itt, akinek anyagát a kislányom anyukája mint ellenem szóló bizonyítékokat szokta számításba venni. (Az alábbi tanúvallomások mindegyike hiteles, vagy a rendőrségi nyomozati anyag, vagy a gyermekelhelyezési tárgyalás iratanyagának része. Személyiségi jogi szempontból azonban az eredeti neveknek csupán vagy a monogramját alkalmazom, vagy megváltoztattam. Gyermekem nevét természetesen “kislány” megjelöléssel helyettesítem.) A tanúvallomásokat, szakértői jelentésrészleteket három részletben közlöm, amiket külön a jobb oldali box-ban találnak.

I.) Tanúk: A kislány elhurcolását (2013. január 5.), illetve utolsó óvodában töltött napját (2013. január 8.) megelőző időszak      http://indafoto.hu/bojarivan/tanuk

(II.) Szakértők: A kislány elhurcolása, 2013. január 5-e után        

http://indafoto.hu/bojarivan/szakertok

(III.) Gyermekjólétisek: Találkozások (2013. szeptember, 254 nap távollét után)        

http://indafoto.hu/bojarivan/gyermekjoletisek